:)Gazdászénekek

Gazdászénekek


GAZDÁSZ INDULÓ

A gazdász gyerek sose kesereg

Ott a lova nagy a feje búsul eleget

Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot,

Ír haza a papájának egy képeslapot:

 

Te is voltál gazdász Apám jól tudod te azt,

Szerelemből nem élhet meg a gazdász fiad.

Lesi a postát, hoz-e valutát,

Jó kedvében elfelejti az abszenciát!

 

Mivel mulatott, a pénze elfogyott,

Félre csapja üstökén a gazdász kalapot.

Él alamizsnán, botlik a vizsgán,

Csak a borból sose legyen túlzott a hiány.

 

Eldalolja Professzor úr mégis jól állunk,

Legfeljebb majd néhány tárgyból pót-kollokválunk!

Fő, hogy a babám, szeret igazán,

Lesz még nékünk az Alföldön akácos tanyánk.

 

Mikor végzett már, mint szabad madár,

Szerte-széjjel az országban állás után jár,

Míg egyszer valahol, az Isten tudja hol,

Tanyát ver a gazdász gyerek, s vígan így dalol:

 

Elsárgult a kukorica minden levele,

Véget ért az öreg gazdász vidám élete.

Hoci a pipát, hol a bőrkabát?

Most már aztán gazdálkodjunk a rézangyalát!


NINCSEN A VILÁGNAK

Nincsen a világnak, még olyan csodája,

Mint mikor a keszthelyi gazdász felül a lovára.

Felül a lovára, rágyújt pipájára,

A hétszentséges Atyaúristen is lemosolyog rája.

Lemosolyog rája, csókra áll szája,

Jézus Krisztus is Keszthelyen volt gazdász fiatal korában.

 

GAZDÁSZ HIMNUSZ

 

Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián,

Letettünk néhány vizsgát, no egy-kettő híján,

Megittunk néhány exet és néhány litra bort,

Az volt a legdicsőbb bulek, ki szerte udvarolt,

 

|Szép idő volt, jó idő volt, kár hogy elmúlt, jaj de kár,

Feleségünk nem lesz nékünk, aki számon kéri majd, hogy:

Keszthely, Keszthely sáros Keszthely, te vagy az oka mindennek

Téged pedig gazdász élet, hogy az Isten verjen meg!

 

Szép idő volt, jó idő volt, kár hogy elmúlt, jaj de kár,

Feleségünk lesz majd nékünk, aki számon kéri majd, hogy:

Keszthely, Keszthely sáros Keszthely, te vagy az oka mindennek

Téged pedig gazdász élet, hogy az Isten áldjon meg, hogy az Isten áldjon meg!


GAUDEAMUS IGITUR

 

Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus

nos habebit humus

Vivat academia, vivat professores

Vivat academia, vivat professores
Vivant membrum, quot libet, vivat membrum, quae libet,
Semper sint in flore

Semper sint in flore

 

ÉDES ANYÁM...

 

Édes anyám, kedves anyám, csak az a kérésem,

Gazdász ruhát, gazdász ruhát csináltasson nékem,

|| :Gazdász ruhát, sej-haj, pityke gombot rája,

Ez illik, illik, illik, ez illik, illik, illik a gazdász fiára.: ||

 

Édes anyám, kedves anyám, csak az a kérésem,

Fodros szoknyát, fodros szoknyát csináltasson nékem.

Fodros szoknyát sej-haj, jó sok csipkét rája,

|| :Ez illik, illik, illik, ez illik, illik, illik, a gazdász kislányra.: ||


SZÉLES A BALATON VIZE...

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta,

Ne menj arra kisangyalom, mert le esel róla.

|| : Nem esek, nem esek én a Balaton vízébe,

Inkább esek kisangyalom véled szerelembe. : ||

Balatoni kikötőben megáll a gőzhajó,

Árbócára ki van tűzve a nemzeti zászló.

|| : Fújja a szél fújja, mindig az is arra fújja,

Ahonnan a kisangyalom a gyors vonat hozza. : ||

 

KIS KÚT KEREKES KÚT…

 

Kis kút, kerekes kút van az udvaromban,

Egy szép barna kislány van a szomszédunkban,

|| : Csalfa szemeimet rá sem merem vetni,

Fiatal az édesanyja azt is kell szeretni. : ||

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza,

Sudár jegenyefa van az udvarában,

|| : Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,

Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja. : ||

 

ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ...

 

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,

Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.

|| : Cukrot adnék annak a madárnak,

Dalolja ki nevét a babámnak,

Csárdás kisangyalom,

Érted fáj a szívem nagyon. : ||

 

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,

Annak közepébe virágzik a sárga rózsa,

|| : Ki fogja azt mind learatni,

Ha mi akkor fogunk masírozni,

Csárdás kisangyalom,

Érted fáj a szívem nagyon. : ||

 

Ennek a kislánynak dombon van a háza,

Három bokor rózsa virágzik az udvarába.

|| : Rózsa bokor, piros rózsa nélkül,

Megélek én a szeretőm nélkül,

Csárdás kisangyalom,

Katona híredet hallom. : ||

 


TIZENHÁROM EZÜST PITYKE

Tizenhárom ezüst pityke fityeg a mentémen,

A legelső gazdász vagyok Zala vármegyében.

Vikszos bajszom úgy áll mint az öreg bika szarva,

Nincsen nálam különb gazdász a Georgikonban.

 

A HORGOSI CSÁRDA...

A horgosi csárda ki van festve,

Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este,

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki,

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.

 

A horgosi csárda ki van festve,

Oda jár a nagybőgős a nagybőgővel nagybőgőzni minden este,

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki,

Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.


KISPIRICSI FALU VÉGÉN...

Kispiricsi falu végén folyik el a kanális,

Enyém leszel kis angyalom, ha bánja az anyád is,

|| : Cin-cin-cilláram, de beteg a virágom,

Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom. : ||

 

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,

Kispiricsi falu végén kocsit kellett fogadni,

|| : Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom,

Cin-cin-cillárom, de beteg a virágom. : ||

 


NÁD A HÁZAM TETEJE...

 

Nád a házam teteje, teteje, rá szállott a cinege, cinege,

Hess le róla cinege, cinege, leszakad a teteje, teteje,

Ha leszakad mi lesz vélünk, sárga lábú cinege, cinege,

Hess le róla cinege, cinege, mert leszakad a teteje, teteje.

 

 

BEFOGOM A LOVAM...

 

Befogom a lovam, befogom a lovam, zöldre festett kiskocsimba,

Elviszem a búzát, elviszem a búzát a keszthelyi gőzmalomba,

|| : Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat,

Így is más öleli, úgyis más öleli, az én kedves galambomat. : ||

 

Fekete zsindelyes, fekete zsindelyes, a keszthelyi bíró háza,

Sírva sétál benne, sírva sétái benne a bírónak legszebb lánya,

|| : Minden lánynak van babája, kivel mulat a csárdába,

Hej csak az enyém, hej csak az enyém hervad el a kaszárnyába. : ||


A JÓ LOVAS KATONÁNAK…

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,

Eszik, iszik a sátorban semmire sincs gondja,

Hej élet be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

 

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,

Csillog villog a mezőben virágszál módjára,

Hej élet be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

 

 

ÉRIK A SZŐLŐ..

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele,

Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

 

Van veres hagyma, a tarisznyába, keserű magába,

Szolga legénynek, sej a szegénynek, de kevés vacsora.

 

 

MÁR MINÁLUNK BABÁM…

 

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére, oszt
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére, oszt
Lerázza a makkot, te meg babám kapkodd a rózsás kötényedbe.

 

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa-makkfa tetejére, oszt
Lerázza a meggyet-makkot, te meg babám szedjed-kapkodd a rózsás kötényedbe.

Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.

Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére, oszt
Lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe.

 

UTCÁRA NYÍLIK A KOCSMAAJTÓ…

Utcára nyílik a kocsma ajtó,
kihallatszik belőle a szép muzsikaszó.
Sört ide, bort ide, te szép barna leány, (az anyád)

hadd mulatom ki magam igazán.

Szeretni, szeretni szerettelek,
feleségül elvenni sose mertelek.
Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül (ha kerül),
szívem a bánatba belemerül.

Mához egy hétre már nem leszek itt,
elvisz a gyorsvonat engemet is.
Gyorsvonat, sebesvonat valahol megáll (ha megáll),
nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.


VÖRÖSBORT ITTAM AZ ÉJJEL…

Vörösbort ittam az éjjel, angyalom, ragyogom, szeretem a bort.
Most is részeg vagyok tőle, angyalom, ragyogom, szeretem a bort.
|A lábamon alig-alig állok, mégis szeretnek a lányok,
Angyalom, ragyogom, szeretem a bort.

A lábamon alig-alig-alig, mégis elhányok a falig,
Angyalom, ragyogom, szeretem a bort.

 

ÁLTALMENNÉK ÉN A TISZÁN…

Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.

Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

 

 

Egyetemi honlap

Georgikon Alapítvány

Online közösség

.....................
  • 2017/2018-as tanév időbeosztása
  • .....................
    • Egyetemi Kollégiumi Iroda
    • .....................